Az archetípusok sajátos megnyilvánulásukat a tarot huszonkét tromfjának jelképeiben találták meg. A jelképek az archetípusok manifesztációi ezen a világon. Ezek konkrét, részletes és átélt képek és archetípusokat kifejező elképzelések. Ez a fajta közvetítés szükségszerű, hiszen az archetípusok, amint az ismert, az életen kívül helyezkednek el, tudatalattinkban élnek. A jelkép az életből ered, és az archetípusokra mutat rá. Számunkra a jelkép értelmünk határai mögé ragadja a dolgokat. Ez a másokhoz való kapcsolat megtestesülése, fölérendelt realitás. A jelképek az ismeretlent fejezik ki.
A jelképet szavakkal nem lehet pontosan megfogalmazni. Mint a lehetséges legjobb reprezentációt definiálhatjuk, amit soha nem lehet pontosan megismerni, avagy kifejezni. Jelentős ellentétpárokat foglal magába. A jelképekről az járja, hogy ezek a beavatottak titokzatos szövegei és ezért gyakran az istenek igéje vagy az értelem rejtett, avagy titokzatos üzenete elnevezéssel ruházzák fel azokat. A jelképek közreműködésével tudatalattink a világegyetem rejtett lényegével kommunikál.

A jelkép ezen tulajdonságát C. G. Jung svájci pszichológus fejezte ki a legmegfelelőbben: Teljes életet élni csak akkor lehetséges, ha harmóniában állunk a jelképekkel. A bölcsesség a hozzájuk való visszatérést jelenti. Ez nem hit vagy tudás kérdése, hanem a tudatalatti ősképekkel való gondolkodásunk összhangja.

Az egyes tromfokról szóló írások az alapvető tájékozódást és inspirációt szolgálják. Nincs egyetlen pontos és kimerítő írás sem arról, hogy melyik kártyának mi a jelentése. Azok jelentése változó, és gyakran egymásnak ellentmondó. Mindegyik kártyalapnak különböző jelentésbeli szintje van, ami életünk különféle részeire vonatkozik: hétköznapi, társas, szellemi, misztikus és hasonlók.